Érzéseim közt állt egy; A magányos lovas. Büszke mellkasán kegy, Magánycsepp koppant ott, Hol régen a szívét hordta. A végzet mely számára Több időt jósolt, harsonát Fújt, s ő tovább dobbantott. Megtalált az élet; Lábam alá vettem az erdőt, De sosem tapostam új…

süti beállítások módosítása