Magaslati útról

Elöttem fekszik a táj
Pécs, kedves kis hazám.
Innen minden csendes
játékautók pontszerűen
mozognak, sürögnek
és forognak, makett
városomban, makett
emberek bábjáték életüket
élik, előre megrendezve,
jó színészként semmit
sem ellenkezve,
a darabot egyszerűnek vélik.

Makett városom, gyárosom,
autókereskedőm óhajom
szerint irányítom.

Akaratom fentről,
vigyázva, hogy el ne törje
emeletes házat emel 
a magasba, kénye-kedve 
szerint arrébb rakja.
És bábjain ruhát cserél
ha úgy tartja kedve,
mindent megtehet ez az
ő terhe. Lelke rajta,
Isten látja, ha akarja
és mégsem tesz semmit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.