Tintába mártott törékeny késszelet,

monoton jegyzője az észnek.

Bárgyú bárdja vagy e lénynek;

Vágyaim dölyfös dugója, Te szelep.

Tintába rejtett fényes ékszerek

közt megbújó egyszerű érzelmek.

Hazug költője vagy a szépnek;

nálad szögletes a kör, s nem kerek.

Vagy ujjak közé korlátolt képzelet,

bölcs őrzője vagy a képnek;

hol nem vész el a részlet,

mit létrehozott az Isteni képzet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.