Festményre mázolt gyertya ég,

Fejemben már szürkül a kép.

Köddé válik minden kétely,

Az igazság egy kínzó métely.

Ott rejlik a szavak mögött,

Sötét-mocskos falak között.

Talpam alatt üvegszilánk,

Darabokra tört a világ.

Szikrát vetnek a sziklák,

S lángra kapnak a fák.

A betűdzsungel marad, de

Kiégnek az igaz szavak!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.