Furcsa úgy aludni egy ágyban

Hogy az ember megszokta, hogy párban...

Mégis ahogy a lámpát eloltom

Nem maradok egyedül otthon...

A sötétben elém tárul a világ

A képzeletemnek nem szab többé gátat

Hunyorítok a szívemmel, s ha rendesen kilát

Érzéseim távcsövén át nem követek el hibát

Átlátok minden egón, s minden sminken

Nézlek, s legott látom hogy nincs minden

Rendben, mit elfedni próbálsz messziről kiált:

-Valaki segítsen, ments meg világ!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.